Kirándulás Erdélybe

admin cs, 06/14/2018 - 15:14

A Gyulai SzC Ady Endre- Bay Zoltán Szakgimnáziumának tanulói és pedagógusai 2 napos erdélyi kiránduláson vettek részt 2018. június 08-09-én. Egy cikkben nagyon nehéz hitelesen bemutatni miben volt részünk és mennyire jól éreztük magunkat.

Pénteken reggel indult a kis csapat és a Mézgedi „Czárán Gyula” cseppkőbarlangban kezdtünk a Királyerdő-hegységben. Láttuk, a következő barlangi képződményeket, csepkőformákat:

Női cipő, Magassarkú, Kígyó, Csillár, Óriáskéz öt újjal, Természetes lépcsők, Havas fenyő, Pisai ferde torony, Szűz Mária szobor, Cápauszony, Pelikán csőr, Szfinx, Erkély, Konyha, Természetes kémény, Sonka, Csibe, Kamra, Bárány, Titanic, Vadászkűrt, Csokifagyi, Természetes kőhíd, Szószék, Szomorú, fűz, Medúza, Rózsabimbó, Csokivízesés, lépcsős Piramis.

Dél körül megérkeztünk a szálláshelyünkre, mely a Boga Gyöngye Panzió (Pensiunea Perla Boghii) volt a Boga-völgyi üdülőtelep bejáratánál a Bihar-hegységben. Egy kis pihenő és ebéd után, délután a Csodavárat kerestük fel, amely Közép-Európa legnagyobb exo-karsztjelensége. A Várpatak mentén ereszkedtünk le az 1-es dolinába, szemből láttuk azt a 73 méter magas és 30 méter széles barlangbejáratot, amely Erdély legnagyobb barlangnyílása. Átmentünk a Külső Várudvarba (2-es dolina) és a törmeléklejtőn keresztül megérkeztünk az Alvilág kapujához. A Sóhajok hídján át a Tulogdi gádor meredek lejtőjén kapaszkodtunk felfele a sziklaperemre, ahol 4 kilátóról pillantottunk vissza a mélybe: Cholnoky-kilátó, Papp-kilátó, Hanzéros-kilátó, Ruzitska-kilátó.

Este még volt a néhány résztvevőnek (diáknak, felnőttnek) ereje egy éjszakai számháborúra is. Szombaton kissé fáradtan a Glavoi-rétről indultunk és az Eszkimó-jégbarlanggal kezdtünk (román neve Focul Viu = Pokol Tüze) Különleges vendégségben volt részünk. Megismertük az Eszkimót, azt a jégalakzatot, aki minden évben új feleséget választ magának, mert Eszkimóné minden nyár végére a felső barlangnyíláson besütő nap miatt elolvad.

A barlang után túránk legmagasabb pontja az 1234 méteres Galbina-szirt következett.

Galbina-szirt panoráma: Kis-Bihar-csúcs (1769 m), Nagy-Bihar-csúcs (1848 m), Bakhát (1475 m), Rozsda-árok vagy (szakadék), a Kárpátok legnagyobb árokképződménye, a hátráló erózió egyik legszebb példája. Tatár-hegy (1291 m), Galbina-kőköz, Galbina-völgye, Felső-Flóra-rét, Alsó-Flóra-rét.

Végül Köröstárkányban a magyarirtás emlékművénél álltunk meg.

1919 nagypéntekén Köröstárkányban Székely Hadosztály visszavonulása után előretörő román félkatonai alakulatok a középkort idéző barbár és véres magyarirtást hajtottak végre. Az eset mindmáig kimaradt mind a magyar, mind a román történelemkönyvekből. A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román kommunista hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, valamint azt, hogy az elhunyt „gyilkos kezek áldozata” lett. Igyekeztek eltüntetni még az emlékét is a kegyetlen vérengzésnek. 1999 augusztusában sikerült felállítani az emlékművet az 1919-es öldöklésben, valamint az első és a második világháborúban elhunyt tárkányiak emlékére.

A református templom előtti téren 93 magyar áldozata lett a tömegmészárlásnak. Az elhunytakat a falu feletti temetődombon hantolták el, mindenkit a saját családja. Hiteles adatok szerint 204 magyar gyermek jutott árvaságra. A mészárlást 3 napig tartó garázdálkodás, rablás, erőszak követte.

Egy szemtanú, akinek a családjában hét áldozat is volt így fogalmazott:

"Azóta a tárkányiak ereje felköltözött a temetődombra. Fáj valami, bosszant, mondanánk ezt vagy azt, mert érezzük, hogy igazunk van, de felnézünk a dombra, és belénk szakad a szó."

Megrendülten álltunk az emlékműnél és diákjaink szeméből is látszott, hogy megdöbbenve hallgatták a történelem eme történését.

Fáradtan, de annál több élménnyel, ismerettel, emlékkel tértünk haza.

Köszönjük az idegenvezetést Marksteiner Tibornak és a szervezést Dr Baloghné Keresztúri Andrea tanárnőnek.

Gyulai SzC Ady – Bay tanárai